vadítsuk vissza kertjeinket!
Mára úgy tűnik, túlgondoltuk a “Tiszta udvar, rendes ház” koncepcióját. Az 1950-es években elindított mozgalom célja az volt, hogy a lakóházak körül rendezett, tiszta környezetet tartsanak fenn a tulajdonosok, de azért ebbe belefért a ház előtti virágoskert és a család szükségleteit kielégítő veteményes is. Mára azonban divattá vált a steril, minimál stílusú króm-üveg-vasbeton jegyében épített házakat körülvevő, két centisre nyírt pázsit, a térkő, a tujasor, amely amellett, hogy igen lehangoló látvány, ellehetetleníti és kizárja az életet a saját lakókörnyezetünkből.
Fotó: Láng Petra Zsófia
Sokan évtizedekig spórolnak, hitelt vesznek fel, hogy végre kertes házba költözhessenek. S amikor megszerzik, furcsa dolgot tesznek: legelőször is kivágják az összes fát. Mert azok beárnyékolják a fél lakást. Mert ősszel hullajtják a lombjukat. Majd szépen beszereltetik a légkondit és legurítják a műfüvet… Pedig ha beengedjük élőlénytársainkat a kertünkbe, nemcsak tanúi lehetünk az élet örök körforgásának, hanem élvezhetjük az élő rendszerek adományait. Megérthetünk fontos ökológiai összefüggéseket, megismerhetjük az élőlények szuperképességeit, amelyekkel akár egy csapásra megkedvelhetjük, az esetleg addig “nemszeretem” csoportba tartozókat is.
Buja kert kezdeményezések
Szerencsére vannak nagyszerű kezdeményezések, amelyek révén megtapasztalhatjuk, miért jó, ha beengedjük az életet a kertünkbe. Mindenkinek, aki többet szeretne tudni erről a témáról, jó szívvel ajánljuk a permakultúra szemléletét és az ezzel kapcsolatos tanfolyamokat. A Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) minden évben indít permakultúrás tervezői kurzust (PDC – Permaculture Design Course).
„Kertemben a természet” pályázat
A Budapest XII. Kerületi Önkormányzat Kertemben a természet című pályázata remek kezdeményezés, amelyre természetközelivé alakított magán- vagy intézményi kertekkel lehet nevezni. Célja, hogy a kerületben élők jobban megszeressék, megbecsüljék a kertjeiket,[…]
Madárbarát kert program
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által életre hívott Madárbarát kert program egy átfogó madárvédelmi módszertani gyűjtemény, amely bárki számára elérhető. Kerttulajdonosok, társasházak, óvodák, iskolák és munkahelyek egyaránt csatlakozhatnak a[…]
Egzotikus helyett őshonos
Távoli tájak virágai, cserjéi, fái sokszor szépségükkel, illatukkal, különlegességükkel, gyors növekedésükkel arra csábítanak bennünket, hogy a nyaralásról hozott magokat, hajtásokat elültessük a kertünkben, telkünkön. Ezek némelyike kétségtelenül szemet gyönyörködtető, dekoratív növény, de sokszor kétesélyes, hogyan fognak viselkedni egy számukra nem megszokott környezetben. Előfordulhat, hogy új élőhelyükön nem találják meg életfeltételeiket, mert például a hőmérsékleti vagy a csapadékviszonyok nem megfelelőek számukra, és elpusztulnak. De előfordulhat az is, hogy túlságosan is jól érzik magukat új helyükön, például jól bírják a szárazságot, igénytelenek a talajra, vagy éppen nincsenek meg azok a rovar- és gombafajok, amelyek kordában tarthatnák őket, így inváziószerűen terjedhetnek. Persze nem minden tájidegen, idegenhonos növény válik invázióssá, de körülbelül 10-12 százalékuk igen, azok viszont kíméletlenül átveszik az uralmat a honos növényeink felett, kiszorítva őket élőhelyükről, sokszor drasztikusan csökkentve a terület biológiai sokféleségét. Igaz ez nagy, összefüggő területekre, régiókra, akár országrészekre, de igaz a saját kertünkre is.
A biológiai sokféleség az életközösségek egészségének, ellenállóképességének alapja. Csökkenését nem kis részben az idegenhonos inváziós növények okozzák, amelyek messze nem csak a védett természeti területeken jelentenek problémát (ahol egyébként igazi szélmalomharc a visszaszorításuk; az egyik legnagyobb anyagi és emberi erőforrást igénylő feladata a természetvédelemnek, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon). Sok esetben gazdasági és egészségügyi kockázatot is jelent egy-egy ilyen faj, gondoljunk csak a parlagfűre, amelyet az 1920-as években még csak pontszerűen, hazánk igen kis területén észleltek, s amely a 2010-es évekre gyakorlatilag elözönlötte az ország szinte teljes területét. S ahogyan a parlagfűre is, a legtöbb inváziós növényre jellemző, hogy igen nehéz, gyakran lehetetlen megszabadulni tőlük, mivel rendkívül szívósak, hatékonyan és gyorsan szaporodnak.
Fotó: Berkó Gyöngyi
Meglepő egyébként, de több nagy, ismert kertészet, növényáruda, kertészeti webáruház kínálatában számos inváziós cserje- és fafaj található, legtöbbször a fenti, kecsegtető tulajdonságaikkal hirdetve őket (szennyezés- és szárazságtűrés, tág tűrőképesség, betegségekre való csekély hajlam), ezért érdemes résen lenni és alaposan tájékozódni vásárlás előtt.
Kapcsolódásunkat a növényekhez érdemes tehát a helyben honos flórával erősíteni, elmélyíteni. Ezek a növények fogják igazán gazdagítani a környezetünket, biztosítani a változatos élőhelyet a hozzájuk kötődő úgyszintén honos növény- és állatfajoknak. Ismerkedjünk velük minél többször, nézzünk körül a környéken, ahol lakunk, hogy ott milyen őshonos fák, cserjék nőnek, ezek jó eséllyel saját házunk táján is jól fogják érezni magukat. A hazai növényvilág bőségesen ellát bennünket szebbnél szebb, ismertebb vagy kevésbé ismert fajokkal, fedezzük fel őket (újra)!
Ha szeretnél megtudni többet, milyen növényeket válassz a kertedbe, ajánljuk a WWF kiadványát:
Mi nyílik a kertemben?
Miért veszélyesek az özönnövények, és hogyan védekezhetünk ellenük?
WWF 2018
