az erdőhigiénia szerencsére már a múlté
Hallottatok már olyan izgalmas kifejezésekről, mint tükörfolt, bábaseprő, golyva, dendrotelma, gyökértányér? Ezek nem ritka betegségek nevei, hanem az erdeinkben normál körülmények között jelenlevő holtfák vagy még élő fák elhalt részei és az azokon kialakuló mikroélőhelyek.
A régi erdészeti gyakorlat szerint az álló vagy földön fekvő holtfákat, odvas tönköket rendszerint eltávolították erdeinkből, abból a megfontolásból, hogy ezek nem képviselnek gazdasági értéket, a holt faanyag nem értékesíthető és nem használható fel gazdaságosan, betegségek hordozója, ráadásul „útban van” az erdészeti munkagépeknek. Az „erdőhigiénia” bevett fogalom volt az erdészek szótárában, amely szerint a holtfa erdőben hagyása nemcsak egyszerű hanyagság vagy esztétikai probléma, hanem szakmai hiba is.
A holtfáról azonban jó ideje tudjuk, hogy óriási értéket képvisel az erdei ökológiai rendszerekben, valójában az erdő egészségének biztosítéka. Szerencsére egyre több helyen szólalnak fel szakértők a holtfák védelme érdekében, és az erdészeti szakma is értékként tekint a holt faanyagra. A fa ugyanis holtában is jelentősen hozzájárul az erdő immunrendszerének erősítéséhez, a nedvesség megkötéséhez, a tápanyagok körforgásához, a talajok regenerálódásához, a hosszú távú szénmegkötéshez, az erózió csökkentéséhez és így végső soron a gazdálkodás hosszú távú fenntartásához is.
De ez még nem minden, ugyanis a holtfa élőlények ezreinek nyújt táplálkozó-, búvó-vagy szaporodóhelyet. A halódó faanyag különböző korhadási stádiumai más-más fajok és életközösségek számára biztosít élőhelyet. Ezek némelyike látványos, mind például a denevérek vagy különböző odúlakó madárfajok, míg mások kevésbé feltűnő, apró termetű élőlények, mint például a rovarok, a száz- és ezerlábúak. Vannak specializált fajok, akik számára nemcsak a fa korhadási stádiuma, hanem annak pozíciója (álló- vagy fekvő), vastagsága és faja is meghatározó. A védett skarlátbogár lárvája például csak a még élő, de már pusztuló, leváló fakéreg alatt található. A kék pattanó lárvája a nem túl száraz faodvak alján, a talajjal keveredett korhadó szerves anyagban fejlődik. Európa legnagyobb bogara, a nagy szarvasbogár pedig kimondottan a nagyobb méretű, vastagabb holtfákhoz kötődik.
Fotó: Kővári Anita
Táplálék, vadászhely, mikroélőhely
A holtfa lebontásával egész táplálékláncok és azok összekapcsolódásával bonyolult táplálékhálózatok jönnek létre, amelyben fajok százai, ezrei állnak egymással táplálkozási kapcsolatban. A lebontási, korhasztási folyamat elindításának fontos szereplői a gombák, hiszen a fák nemcsak életükben, de holtukban is szoros kapcsolatban állnak velük. Bizonyos gombafajok már az élő fák legyengült, sérült részein is be tudnak hatolni a fa szövetébe, megkezdve a fatest korhasztását. Amikor azonban a fa végleg elpusztul, a különböző korhasztó gombafajok meghatározott hullámokban birtokba veszik a holtfát, lebontva és táplálékforrásként hasznosítva a fa anyagát alkotó cellulózt és lignint. Ezek jellemzően taplógombák, de szintén a korhasztó gombák közé tartozik a beszédes nevű süngomba vagy petrezselyemgomba is. Ezekkel a lebontó gombákkal táplálkoznak többek között a különböző taplóbogarak. A fák elhalt szöveteit fogyasztják bizonyos lepkehernyók, illetve légy- és szúnyoglárvák, de olyan, szélesebb körben is ismert rovarok szintúgy, mint például a nagy hőscincér vagy az orrszarvúbogár lárvái. Sok korhadékfogyasztó rovarra pedig parazitoid rovarok vadásznak, például fürkészdarazsak. Ők petéiket rovarok testébe vagy kültakarójára rakják. A darázslárvák azután a gazdarovarban fejlődnek, és végül elpusztítják azt. De akadnak olyan rovarok is (például a szalagos díszbogár), akik maguk okozzák a fa vagy a fa egy részének a pusztulását, létrehozva így egy új mikroélőhelyet számos más fajnak. Az odvas fákban élő rovarfajok egy része csak kis távolságokra repül, ezért ha nincs a közelben másik odvas fa, a populáció elpusztul.
Fotó: Berkó Gyöngyi
Az elhalt faanyagot fogyasztó rovarok jelenléte kulcsfontosságú az ezek lárváját fogyasztó számos madárfaj, főként a különféle harkályfajok túlélése szempontjából is. A harkályok odúkészítő munkájukkal pedig nemcsak saját maguknak biztosítják a táplálékot és a költést, hanem sok más, odúlakó madárnak is, például cinegéknek, csuszkáknak, légykapóknak, baglyoknak. Az emlősök közül előszeretettel használja ezeket a harkály vájta odúkat pihenőhelyül az erdei pele, a nyuszt, illetve a különböző denevérfajok. A holtfák nagyobb méretű üregeit szívesen birtokba veszik és használják kotorékul a ragadozó emlősök, például a vadmacska. És persze a hüllők és kétéltűek is részesülnek a holtfák nyújtotta előnyökben, előbbiek napfürdőznek a kidőlt fák által keletkezett napfényes foltokon, utóbbiak számára pedig vadász- és búvóhelyet biztosítanak a holtfák.
A bomló, korhadó faanyagon növények is megtelepedhetnek. A mohák között vannak például olyan fajok, amelyek kizárólag holtfákhoz kötődnek. Az elhalt fák jelenlétének azonban az erdők természetes felújulásában is óriási szerepe van. Ez azt jelenti, hogy az elhalt anyafára (nevezik dajkafának is) lehulló magok ott kicsíráznak, kis csemetévé fejlődnek, miközben gyökereiket az anyafa törzsének mindkét oldalán leeresztik a földbe. Mikor az anyafa teljesen elkorhad alatta, a rajta felnövekvő fa gyökerei alatt az anyafa vastagságának megfelelő lyuk jön létre, így növekedik ezután a „gondozásba vett” fa.
Holtfával teljes az erdő
A holtfa nélküli erdő ökológiai értelemben tulajdonképpen nem is nevezhető erdőnek, hiszen a fentiekből is láthatjuk, mennyire finoman összehangolt rendszer építőkövei a holtfák, és milyen sok élőlény létezése függ a jelenlétüktől.
Ne bosszankodjunk tehát, ha az erdő, ahol kirándulunk rendezetlennek tűnik és át kell lépkednünk, kerülgetnünk kell itt is, ott is kidőlt, mohával benőtt fákat, tönköket. Ezek a holtfák tartják életben az erdőt.
És persze jól tesszük, ha a házunk kertjében vagy a telkünkön keletkező holt faanyagot helyben hagyjuk. Jutalmul évekig figyelhetjük, miként használja fel újra bölcsen az élővilág.
Ha érdekel, pontosan milyen mikroélőhelyeket is jelentenek a szöveg elején található kifejezések, ezekről is és még sok érdekességről olvashatsz a Habitat-fák és holtfa az erdőben , illetve a WWF Holtfa – az élő erdőkért című kiadványokban.
