aludnál egy pókkal egy szobában?
Mára világunkat megtanultuk úgy észlelni, hogy elsősorban, sőt gyakran kizárólag saját, emberi szempontjaink érvényesüljenek. Ez elég szegényessé teszi észlelésünket: nem vesszük észre élőlénytársainkat, ha mégis, inkább csak erőforrásként vagy akadályként tekintünk rájuk. Persze tudásunk is egy gyérebb, így nem csoda, ha felszínesen külsejük vagy csak rossz marketingjük alapján ítéljük meg őket. Megpróbálod újrahangolni az észlelésedet?
Szeresd meg a „nemszeretem állatokat”!
Hát igen, sokan vagyunk, akiknek ilyen-olyan okból ellenérzése van bizonyos állatokkal vagy állatcsoportokkal kapcsolatban. Félünk, undorodunk némelyiküktől vagy esetleg bosszankodunk miattuk. Pedig legtöbbször csak rossz a marketingjük. Győzzük le félelmünket, ellenérzésünket, s legyen ez a mottónk: „Ne ítélj elsőre!” Hiszen minden faj mögött hosszú evolúciós alakulási út áll, nagyszerűen alkalmazkodott a saját környezetéhez, így mindegyikükben találhatunk valamit, ami figyelmünkre vagy akár csodálatunkra méltó.
Légyölő pókszázlábú
Fotó: Kevincollins123 Wikimedia
Csak azért növesztettem ilyen félelmetes csápokat és lábakat, hogy rád hozzam a frászt! Leginkább este szoktam előjönni rejtekhelyemről, kedvenc helyem a fürdőszoba. Szerintem ne gyere ki éjjel mezítláb a wc-re! Félelmetes méregkarmaimmal a kislábujjadra pályázom! Fürgébb vagyok, mint gondolnád. Félrepillantottál, mivel csaphatnál agyon? Mire visszanézel, már hűlt helyemet találod! Bármilyen felületen, nemcsak a függőleges falakon, hanem a mennyezeten is tudok szaladni, onnan ugrok le rád.
Ugyan már! Miért akarnék beleharapni a lábujjadba? Ahogy a nevemből is láthatod, kisebb pókokkal, rovarokkal, de főleg legyekkel táplálkozom. Szóval nagy segítség vagyok neked a mindenféle ízeltlábúak távoltartásában a lakásban. Szívesen! Éjszakai ragadozó vagyok, így nem nagyon fogunk találkozni. Ha mégis, rendkívül jó látásomnak és fürge lábaimnak köszönhetően egy szempillantás alatt eltűnök előled.
Denevér
Fotó: Hegyi Zoltán
Én vagyok az éjszaka legfélelmetesebb ragadozója. Mit gondolsz, miért én vagyok a horrorfilmek sztárja? Csak arra várok, hogy szürkület után belerepüljek és jól beleragadjak a hajadba. De ha rosszabb napom van, akkor egyenesen a nyakadra szállok. Naná, hogy vért szívjak belőle! Ugye kétszer is meggondolod, hogy szürkület után kitedd a lábadat az utcára?
Mi sem állhatna távolabb a valóságtól! Először is: mi, Magyarországon élő denevérek kizárólag rovarokkal táplálkozunk. Bár a látásom valóban nem valami fejlett, de van egy szuper képességem, ami lefogadom, hogy neked nincs: ultrahanggal tudom felderíteni a vacsorám pontos helyét, távolságát és mozgását. Azért ez elég menő, nem? Szóval, ha szeretnéd, hogy kevesebb szúnyognak legyél te a vacsorája (na, ők tényleg a vérszívás bajnokai), ne üldözz el a lakóhelyedről, ígérem, megszabadítalak tőlük!
Béka
Fotó: Hock Ferenc
Ronda vagyok, nyálkás és tele vagyok mérgező szemölccsel. Régen elhitettem a naiv királylányokkal, hogy ha megcsókolnak, királyfivá változok. Ha-ha, láttátok volna azt a sok viszolygó arcot! Esetlen mozgásommal, dülledt szemeimmel és vartyogásommal imádom ijesztgetni az embereket.
Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? Oké, a bőröm, tényleg nyirkos, de csak mert én a bőrömön keresztül is lélegzem, és így védekezek a kiszáradás ellen. És igen, vannak olyan társaim, akik mérgező váladékot termelnek a bőrükön, de ők ezzel tartják távol magukat a ragadozóiktól. Nem kell bennünket fogdosni, és nem lesz semmi baj! Az étlapomon ráadásul egy sor olyan állat van, akiket nem szívesen látnál a kertedben: csigák, férgek, legyek, szúnyogok. És, hát igen, sokszor beszélgetünk a fajtársaimmal szaporodási időszakban, de ez a kedves “brekeke” tényleg olyan zavaró?
De miért?
Evolúciós örökségünk a kicsi, gyorsan mozgó állatoktól való félelem: őseink hamar rájöttek, hogy nemcsak a jaguár és a medve lehet veszélyes, hanem sokkal kisebb élőlények is: kígyók, békák, sőt akár a bogarak is! Gyakran jogos volt a félelmük és jobb, ha mi is óvatosak vagyunk, hiszen például a kullancs valóban súlyos betegségeket is terjeszthet, vagy trópusi helyeken a szúnyog is gyakran több, mint egy bosszantó éjjeli látogató. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kicsi, gyors, kellemetlen külsejű állatoknak nincs helye a bolygón. A rovarok száma az utóbbi száz évben drasztikusan csökkent, elsősorban az emberi tevékenység, például a mezőgazdaságban használt vegyszerek miatt. Emiatt a madarak és gyíkok is kevesebb élelmet találnak, az őket fogyasztó ragadozók is, és végső soron az egész ökológiai rendszer sivárabb lesz. „Mit számít ez, ha egyszer én nyugodtan akarok a szabadban grillezni egy nyári estén?” – kérdezheted, pedig mindezek hatása messzebbre mutat, mit hinnéd. Beporzó rovarok nélkül az élelmiszerellátásunk is veszélybe kerülne, a vegyszerek a mi ivóvizeinket is mérgezik, és hosszú távon saját egészségünket veszélyeztetjük.
Talán nehéz elképzelni, hogy az apró szúnyogok vagy méhek eltűnése összefüggésben állhat az emberiség jövőjével, de az ökoszisztéma finom egyensúlyában minden fajnak megvan a maga szerepe. A „kártevők” vagy a számunkra bosszúságot okozó fajok irtása következtében rengeteg más rovar is elpusztul. Így viszont kevesebb táplálék jut a madaraknak, akik szabályoznák a számunkra kellemetlen rovarok populációit, így éppen ezek szaporodhatnak el, miután az őket pusztító madarak megritkultak. Gyérítés helyett tudatosan adj otthont sok élőlénynek akár saját kertedben is!
Van kedvenc fura állatod?
Írj róla a fentihez hasonló bemutatkozást, és küldd el nekünk, a legjobbakat közzétesszük!
