Az egészségügy fenntarthatóbbá alakításának alapvető sarokköve a prevenció-központú, vagyis a megelőzést előtérbe helyező hozzáállás és betegellátás. Az ilyen orvoslás az egyéni egészségnyereségen túl rendszerszinten is fontos társadalmi-gazdasági, illetve környezeti előnyökkel jár: Népegészségügyi szempontból kiemelendő előny a társadalom egészségi állapotának javulása és a várható élettartam növekedése, gazdasági szempontból hosszú távon az állam egészségügyi kiadásainak, míg környezeti-ökológiai szempontból az egészségügy erőforrás-felhasználásának és környezeti hatásainak mérséklődése.
primer
Elsődleges prevenció
Az egészség fejlesztésére, megőrzésére és az egészségkárosodások kialakulásának megelőzésére fókuszál. Fontos célja az egyének jóllétének és ellenálló képességének növelése, valamint a kockázati tényezők csökkentése.
Például ide tartozik minden olyan életmódbeli változtatás, amely egészséges egyénekben bizonyítottan hozzájárul a 2. típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzéséhez.
szekunder
Másodlagos prevenció
A már kialakult, de többnyire még tünetmentes egészségkárosodás mielőbbi felismerésére, illetve az egészség helyreállítására helyezi a hangsúlyt. Fontos eszköze az orvosi kontroll- és szűrővizsgálatok végzése.
Például a vércukorszint ellenőrzése rendszeres laboratóriumi vizsgálatok segítségével, ezáltal a cukorbetegség megelőző állapot korai felismerése és visszafordítása életmódváltással.
tercier
Harmadlagos prevenció
A tartósabb egészségkárosodás következtében kialakuló maradandó elváltozások, szövődmények megelőzése, valamint krónikus betegségek esetében a rehabilitáció elősegítése és az életminőség javítása.
Például a már diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegeknél a betegség súlyosbodásának és a szövődmények kialakulásának megelőzése, valamint a beteg életminőségének javítása megfelelő életmódbeli változtatásokkal, illetve gyógyszeres terápiával.
kvaterner
Negyedleges prevenció
A negyedleges (kvaterner) prevenció a legújabban meghatározott prevenciós szint, melyet az 1990-es években vezettek be széleskörűen. Lényege a szükségtelen, tehát mérhető egészségnyereséget nem okozó, vagy kockázatos orvosi beavatkozások és kezelések elkerülése vagy csökkentése, ezáltal ezek negatív következményeinek megelőzése.
Például az életmódváltás segítségével klinikailag jelentős és tartós javulást mutató 2. típusú cukorbetegeknél a gyógyszeres terápia csökkentése, ezáltal az esetleges mellékhatások kockázatának magas szinten tartása.