Az egészségügy fenntarthatóbbá alakításának alapvető sarokköve a prevenció-központú, vagyis a megelőzést előtérbe helyező hozzáállás és betegellátás. Az ilyen orvoslás az egyéni egészségnyereségen túl rendszerszinten is fontos társadalmi-gazdasági, illetve környezeti előnyökkel jár: Népegészségügyi szempontból kiemelendő előny a társadalom egészségi állapotának javulása és a várható élettartam növekedése, gazdasági szempontból hosszú távon az állam egészségügyi kiadásainak, míg környezeti-ökológiai szempontból az egészségügy erőforrás-felhasználásának és környezeti hatásainak mérséklődése.
Bolygóbarát táplálkozás
A legátfogóbb tudományos bizonyítékok és eddigi ismereteink alapján a jól összeállított, teljes értékű, túlnyomórészt növényi alapú étrend a legegészségesebb, amely megfelelő arányban tartalmazza a szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat, valamint a mikrotápanyagokat, rostokat, vitaminokat és antioxidánsokat.
A teljes értékűség azt jelenti, hogy a feldolgozás során nem vettek el belőle semmit, ami egészséges, és nem adtak hozzá semmit, ami egészségügyi szempontból kedvezőtlen . A legfontosabb alapanyagok a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák és magvak, különösen a diófélék, melyek bőséges és változatos fogyasztása javasolt.
Az állati eredetű élelmiszerekkel szemben a növényi élelmiszerek koleszterint nem tartalmaznak, ellenben élelmi rostban gazdagok és sokkal kedvezőbb zsírsavprofillal (telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavak) rendelkeznek. A helyesen összeállított növényi alapú étrend minden korosztályban és életszakaszban (kisgyermekkor, várandósság, élsport, időskor stb.) megfelelő és ajánlható. Ami jó a szervezetünknek, az a bolygónak is – a planetáris egészség szempontjából is sokkal előnyösebb ez az étrend. A globális élelmiszeripar kibocsátásainak ugyanis több mint a feléért felelős az állattenyésztés és a húsipar, míg a növényi alapú étrendek mintegy 75%-kal kisebb környezeti hatással bírnak.
Fontos, hogy törekedjünk rövid ellátási láncokból származó, helyi és szezonális, lehetőleg bio minősítésű élelmiszerek minél kevesebb csomagolással történő beszerzésére, illetve amennyire lehet, azok feldolgozatlan formában való fogyasztására, vagy kíméletes kezeléssel (párolás, főzés, sütés) történő előkészítésükre. Ha lehetőségünk van rá, készítsük el ételeinket otthon – az otthoni főzés környezeti szempontból szinte mindig fenntarthatóbb, mint éttermekben, vendéglátóhelyeken fogyasztani.
Kiemelten fontos az egyszerű, gyorsan felszívódó szénhidrátok és az iparilag feldolgozott élelmiszerek (például snackek, üdítők, cukrok vagy cukorpótlók, készételek stb.) fogyasztásának minimumra csökkentése, a bennük lévő transz-zsírsavak és adalékanyagok egészségkárosító hatásai miatt. Az ilyen élelmiszerek fenntarthatósági szempontból is aggályosak, ugyanis általában sok, gyakran hosszú ellátási láncokon keresztül, messziről importált összetevőkből, energiaigényes ipari folyamatok révén állítják elő őket, és nagy mennyiségű csomagolóanyagot is felhasználnak hozzájuk.
Végezetül pedig fordítsunk figyelmet az élelmiszerhulladékok csökkentésére, vagyis az élelmiszerveszteség és -pazarlás minimalizálására is, ugyanis világszerte a megtermelt élelmiszerek mintegy egyharmada a kukába kerül. Sokat tehetünk ez ellen például tudatosan megtervezett beszerzéssel és tartósítási módszerekkel, illetve maradékmentő receptek segítségével.