Az egészségügy környezeti terhelése
Az egészségügyi ellátás világszerte rendkívüli mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz: az egészségügyi rendszerekhez köthető karbonkibocsátás felel a teljes emberi eredetű kibocsátások mintegy 5 százalékáért. Ez olyan mértékű, hogy ha a szegmens egy ország lenne, az ötödik legnagyobb kibocsátó lenne a világon.
A klímaváltozási potenciálon kívül az egészségügy tetemes környezetterhelése legnagyobbrészt az egészségügyi személyzet, valamint a páciensek utazásából és mobilitásából, a beszerzésekből és az ellátási láncokból, az épített infrastruktúra (pl. kórházak, kórtermek, műtők) és szolgáltatások energiahasználatából, valamint a keletkező hulladékok, különösen a veszélyes hulladékok kezeléséből tevődik össze. Kiemelendő az egyszer használatos műanyagok térnyerése az utóbbi 40-50 évben, amely a pazarló lineáris gazdasági mintázat révén hatalmas mennyiségű hulladéktermelést eredményezett az egészségügyben. Az egészségügyi hulladékok fő ártalmatlanítási eljárása az égetés, amelynek során, különösen a műanyagok esetén káros szennyezőanyagok (dioxinok, furánok, ún. „örök vegyi anyagok”) szabadulnak fel és kerülnek a légkörbe.
Ha tehát valamilyen egészségügyi szolgáltatást veszünk igénybe, akkor óhatatlanul is hozzájárulunk az egészségügy erőforrás-felhasználásának növeléséhez, valamint a szegmens által generált hulladéktermeléshez és szennyezésekhez is.
Mit tehetünk azért, hogy mérsékeljük ezt a környezeti terhelést?
Egyéni szinten:
Az egészséges életmód iránti elkötelezettségre és az egészségmegőrzést előtérbe helyező viselkedésmódokra van szükség.
Rendszerszinten:
A környezetterhelést mérséklő hatást a megelőzés (prevenció) szerepét hangsúlyozó, személyre szabott, holisztikus és életmód-központú orvoslás döntéshozói körök általi nagyobb támogatása eredményezheti.