egyéni egészségünk és a bolygó egészsége összefügg
Napjainkban, amikor az elhatalmasodó ökológiai válság és a különféle társadalmi-gazdasági krízishelyzetek tünetei egyre inkább beszüremkednek az életünkbe és átszövik mindennapjainkat, mindennél fontosabb, hogy megőrizzük és támogassuk saját magunk és szeretteink, közösségeink egészségét, jóllétét. Hiszen csak akkor tudjuk gyógyítani világunkat, ha mi magunk is jól vagyunk. Emellett felértékelődik annak szerepe, hogy a jóllétet ne csak magunkra és embertársainkra, hanem holisztikus szemlélettel a teljes ökoszisztémára, élőlénytársainkra is vonatkoztassuk.
Illusztráció: Sarah Boccaccini Meadows
Mi az egészség?
Az egészség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya, melyet különböző dimenziókban értelmezhetünk. A WHO meghatározásában is említett egyéni dimenziókon túl (biológiai, mentális, lelki-emocionális, szociális) az egészségnek az egyénen túlívelő, holisztikus, rendszerszintű értelmezései egyre nagyobb teret nyernek a tudományos diskurzusban.
A korábban kizárólag az emberi egészséggel társadalmi szinteken foglalkozó globális egészség, illetve a népegészségügy mellett a 20. század végén teret nyert az „Egy Egészség” multidiszciplináris koncepció, amely az emberi egészségnek a növény- és állatvilág, valamint a környezetünk és ökoszisztémánk egészségével való összefüggéseit és megoldandó problémáit elemzi. Itt már megjelenik az emberi egészségen túl egy kiterjesztett, a többi élőlényre és életközösségre vonatkoztatható egészség-értelmezés, azonban még nem ez a leghangsúlyosabb, hanem a fókuszban az állatok által közvetített betegségekkel kapcsolatos kihívások állnak.
A legnagyobb halmazba pedig a planetáris egészség sorolható. A Rockefeller Alapítvány által 2015-ben bevezetett, tudományhatárokon átívelő egészség-koncepció lényege, hogy jóllétünk és egészségünk a természeti rendszerek, a bioszféra integritásával, épségével és az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokkal szorosan összefügg. A természeti rendszerekbe való kedvezőtlen emberi beavatkozások, és az okozott biofizikai változások tehát negatívan visszahatnak az emberi egészségre, jóllétre és a teljes földi életre – vagyis minden élőlényre. Saját és embertársaink egészsége, valamint összességében a népegészségügy tehát csak bolygónk egészségével együtt értelmezhető!
Az egészség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya, melyet különböző dimenziókban értelmezhetünk. A WHO meghatározásában is említett egyéni dimenziókon túl (biológiai, mentális, lelki-emocionális, szociális) az egészségnek az egyénen túlívelő, holisztikus, rendszerszintű értelmezései egyre nagyobb teret nyernek a tudományos diskurzusban.
A korábban kizárólag az emberi egészséggel társadalmi szinteken foglalkozó globális egészség, illetve a népegészségügy mellett a 20. század végén teret nyert az „Egy Egészség” multidiszciplináris koncepció, amely az emberi egészségnek a növény- és állatvilág, valamint a környezetünk és ökoszisztémánk egészségével való összefüggéseit és megoldandó problémáit elemzi. Itt már megjelenik az emberi egészségen túl egy kiterjesztett, a többi élőlényre és életközösségre vonatkoztatható egészség-értelmezés, azonban ez még inkább egy emberközpontú szemléletet tükröz.
A Rockefeller Alapítvány által 2015-ben bevezetett, tudományhatárokon átívelő egészség-koncepció lényege, hogy jóllétünk és egészségünk a természeti rendszerek, a bioszféra integritásával, épségével és az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokkal szorosan összefügg. A természeti rendszerekbe való kedvezőtlen emberi beavatkozások, és az okozott biofizikai változások tehát negatívan visszahatnak az emberi egészségre, jóllétre és a teljes földi életre – vagyis minden élőlényre. Az egyéni egészség, valamint összességében a népegészségügy tehát csak bolygónk egészségével együtt értelmezhető!
Illusztrációk: Sarah Boccaccini Meadows
Az egészségügy környezeti terhelése
Az egészségügyi ellátás világszerte rendkívüli mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz: az egészségügyi rendszerekhez köthető szénkibocsátás felel a teljes emberi eredetű kibocsátások mintegy 5%-áért. Ez olyan mértékű, hogy ha a szegmens egy ország lenne, az ötödik legnagyobb kibocsátó lenne a világon.
A tetemes klímaváltozási potenciál, illetve a többi környezeti terhelés jelentős része az egészségügy jelentős anyag- és eszközigénye miatt a beszerzésekből és az ellátási láncokból származik. Kiemelkedő ezen belül a gyógyszerek és vegyi anyagok karbonlábnyoma, valamint az általuk okozott vegyi szennyezések. Az egészségügyi személyzet, valamint a páciensek utazása és mobilitása különösen a nagy forgalmú járóbeteg-ellátást végző intézmények esetében okoz jelentős környezetterhelést.
További környezeti hatásokért felelnek többek között az épített infrastruktúra (pl. kórházak, kórtermek, műtők) és a szolgáltatások energiahasználata, valamint a keletkező hulladékok, különösen a veszélyes hulladékok, illetve azok kezelése. Kiemelendő az egyszer használatos műanyagok térnyerése az utóbbi 40-50 évben, amely hatalmas mennyiségű hulladéktermelést eredményezett az egészségügyben. A szektorban világszerte évente mintegy 6 millió tonna, míg Magyarországon 80 ezer tonna hulladék termelődik. Ennek mintegy 15%-a számít valamilyen szempontból veszélyes hulladéknak – ide tartoznak többek között a vegyi veszélyes, a gyógyszer-, az éles veszélyes és a fertőző veszélyes hulladékok, utóbbiak elsősorban a betegellátás során használt egyszer használatos eszközökből keletkeznek vérrel, vagy egyéb testváladékkal való szennyeződés során.
Az egészségügyi veszélyes hulladékok fő ártalmatlanítási eljárása az égetés, amelynek során, különösen a műanyagok égetése esetén káros szennyezőanyagok, például dioxinok, furánok, illetve ún. „örök vegyi anyagok” (olyan mesterségesen előállított adalékanyagok, amelyek a bennük lévő kötések miatt nehezen, vagy egyáltalán nem bomlanak le a természetben) szabadulnak fel és kerülnek a légkörbe.
Ha tehát valamilyen egészségügyi szolgáltatást veszünk igénybe, akkor óhatatlanul is hozzájárulunk az egészségügy erőforrás-felhasználásának növeléséhez, valamint a szegmens által generált hulladéktermeléshez és szennyezésekhez is.
Mit tehetünk azért, hogy mérsékeljük ezt a környezeti terhelést?
Egyéni szinten:
Az egészséges életmód iránti elkötelezettségre és az egészségmegőrzést előtérbe helyező viselkedésmódokra van szükség.
Rendszerszinten:
A környezetterhelést mérséklő hatást a megelőzés (prevenció) szerepét hangsúlyozó, személyre szabott, holisztikus és életmód-központú orvoslás döntéshozói körök általi nagyobb támogatása eredményezheti.
A megelőzés szintjei
Az egészségügy fenntarthatóbbá alakításának alapvető sarokköve a prevenció-központú, vagyis a megelőzést előtérbe helyező hozzáállás és betegellátás. Az ilyen orvoslás az egyéni egészségnyereségen túl rendszerszinten is fontos társadalmi-gazdasági, illetve környezeti előnyökkel jár: Népegészségügyi szempontból kiemelendő előny a társadalom egészségi állapotának javulása és a várható élettartam növekedése, gazdasági szempontból hosszú távon az állam egészségügyi kiadásainak, míg környezeti-ökológiai szempontból az egészségügy erőforrás-felhasználásának és környezeti hatásainak mérséklődése.
primer
Elsődleges prevenció
Az egészség fejlesztésére, megőrzésére és az egészségkárosodások kialakulásának megelőzésére fókuszál. Fontos célja az egyének jóllétének és ellenálló képességének növelése, valamint a kockázati tényezők csökkentése.
Például ide tartozik minden olyan életmódbeli változtatás, amely egészséges egyénekben bizonyítottan hozzájárul a 2. típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzéséhez.
szekunder
Másodlagos prevenció
A már kialakult, de többnyire még tünetmentes egészségkárosodás mielőbbi felismerésére, illetve az egészség helyreállítására helyezi a hangsúlyt. Fontos eszköze az orvosi kontroll- és szűrővizsgálatok végzése.
Például a vércukorszint ellenőrzése rendszeres laboratóriumi vizsgálatok segítségével, ezáltal a cukorbetegség megelőző állapot korai felismerése és visszafordítása életmódváltással.
tercier
Harmadlagos prevenció
A tartósabb egészségkárosodás következtében kialakuló maradandó elváltozások, szövődmények megelőzése, valamint krónikus betegségek esetében a rehabilitáció elősegítése és az életminőség javítása.
Például a már diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegeknél a betegség súlyosbodásának és a szövődmények kialakulásának megelőzése, valamint a beteg életminőségének javítása megfelelő életmódbeli változtatásokkal, illetve gyógyszeres terápiával.
kvaterner
Negyedleges prevenció
A negyedleges (kvaterner) prevenció a legújabban meghatározott prevenciós szint, melyet az 1990-es években vezettek be széleskörűen. Lényege a szükségtelen, tehát mérhető egészségnyereséget nem okozó, vagy kockázatos orvosi beavatkozások és kezelések elkerülése vagy csökkentése, ezáltal ezek negatív következményeinek megelőzése.
Például az életmódváltás segítségével klinikailag jelentős és tartós javulást mutató 2. típusú cukorbetegeknél a gyógyszeres terápia csökkentése, ezáltal az esetleges mellékhatások kockázatának magas szinten tartása.
