A Világeleje Közösség egy hálózat. Résztvevői mindazok az egyének, kisebb közösségek és szervezetek, akik a cselekvő remény útját járják napjaink civilizációs válságának korában. A cselekvő remény útja választási lehetőséget kínál a főáramú gondolkodásmóddal szemben, amely a nehézségek dacára görcsösen ragaszkodik a fogyasztói civilizáció megőrzéséhez, és döntően a „szakértőkre”, a „döntéshozókra” bízná a válság megoldását. De ugyanígy a katasztrofizmussal szemben is, amely a reménytelenséget hirdetve lemond az emberhez méltó élet lehetőségéről, és szélsőségesen csupán a túlélésre, az alkalmazkodásra összpontosít.
A cselekvő remény útja ezzel szemben egy új, a jelenleginél ökologikusabb, mértékletesebb, igazságosabb civilizáció fölépítéséről szól. Arról, hogy korunk válsága nemcsak veszély, hanem egyúttal lehetőség is. Lehetőség egy jobb világ megteremtésére. A megszokott világunk halála helyett egy új világ születésére helyezzük a hangsúlyt. Ugyanakkor nem rejtjük véka alá azt sem, hogy az új világ megteremtéséhez sokunk elkötelezett cselekvésére van szükség.
Hogyan indulhatsz el te is a cselekvő remény rögös, de szép útján? Hogyan járulhatsz hozzá te is ahhoz, hogy eljöjjön a világeleje, azaz fölépüljön egy új civilizáció?
1. Tanulj, taníts! – Szerezz hiteles tudást a civilizációs válságról és a kiútlehetőségekről!
Minden ezzel kezdődik. Tudj meg minél többet napjaink ökológiai és tágabb civilizációs válságáról. De még inkább a kiútlehetőségekről tájékozódj. Ennek a tudásnak a nagyobb részét nem kaptuk meg az iskolában, és csak részben szerezhetjük meg a főáramú médiából. Fontos tehát megtalálnunk az alternatív, ám mégis hiteles forrásokat. Az új tudást pedig ne tartsd meg magadnak, beszélgess ezekről a témákról minél több emberrel!
2. Légy jól! – Ismerd meg önmagadat, gyógyítsd meg önmagadat!
Mai, kizökkent világunk óhatatlanul is megbetegít mindannyiunkat. Ennek alapvető oka az, hogy egy olyan fölpörgetett, személytelen, a technika uralta, más élőlényektől többé-kevésbé mentes környezetet alakítottunk ki magunk számára, amely fényévekre van azoktól a környezetektől, amelyekben történelmi-evolúciós múltunk döntő része zajlott. Ez a szokatlan környezet folyamatosan stresszel és traumatizál bennünket. Lelkünk és testünk egyaránt ennek nyomait viseli magán.
Ez számos okból baj, nem utolsósorban azért is, mert világunk problémáit kizárólag akkor fogjuk tudni orvosolni, ha előbb a saját lelkünket kezdjük el gyógyítani. Egyszerűen azért, mert a társadalmi változás végső soron belőlünk, egyénekből fakad. A lelkileg kellően teherbíró emberek lesznek azok, akik nem hárítják a felelősséget, és akik nem adják föl.
Sokszor nem is vagyunk tisztában a saját sérüléseinkkel. Emiatt az első feladatunk az, hogy minél inkább megismerjük önmagunkat, beleértve lelki sebeinket is. A legjobb, ha szakember segítségét is igénybe tudjuk venni ehhez. De az is hasznos, ha saját magunkon dolgozunk – ahogy egy támogató közösség is gyógyíthat bennünket.
Tökéletesen nem jöhetünk helyre, hegeink óhatatlanul is maradnak majd. Ám nagyon fontos, hogy elég jól legyünk. Nyilvánvalóan törekednünk kell továbbá arra is, hogy minél kevésbé érjenek bennünket további sebesülések.
Hasonló igaz a testi egészségünkre is. Az ökologikus gondolkodás az élet tiszteletére tanít minket – és ez alól nem lehet kivétel a saját testünk megbecsülése sem. Öregedése és végső soron tönkremenetele ugyan elkerülhetetlen – de rendszerint jelentősen késleltethető, ha odafigyelünk erre. Ezer okból fontos az is, hogy testünk elég jól legyen – ezek egyike az, hogy ekkor több energiánk lesz világunk gyógyítására.
Testi-lelki egészségünk megőrzése már foganásunktól kezdve szükséges – és így nagyban fölveti a szülők és nevelők felelősségét is. Egész későbbi életünket jelentősen befolyásolja, hogy milyen körülmények között töltjük magzatkorunkat, miként születünk erre a világra, és miként nevelnek minket gyerekként.
3. Lépj ki a rendszerből! – Boldogulj másként!
Ha kritikus vagy a fennálló renddel, vagyis a fogyasztói civilizációval szemben, nem volna szabad támogatnod azt – sem időddel, sem munkáddal, sem pedig pénzeddel. Egyrészt azért, hogy ne válj ellentmondásossá, és így hiteltelenné. Másrészt azért, mert minél tovább szolgálod ezt a világpusztító civilizációt, annál tovább fog fönnmaradni. Harmadrészt pedig azért, hogy minél több időd, energiád jusson egy új civilizáció építésére. Mihamarabb ki kellene lépned tehát a fogyasztói berendezkedésből – olyan mértékben, amennyire ellenzed azt. Teljes mértékben persze senki sem tud kilépni belőle, hiszen képtelenség százszázalékosan elszigetelődni tőle.
A rendszer egyes termékeit, szolgáltatásait még viszonylag könnyen elutasíthatjuk, ám ennél többre van szükség. Legtöbbünknek ki kellene lépnie jelenlegi társadalmi szerepéből, és egy újat kellene megalkotnia önmaga számára. Egy olyan megélhetést volna jó teremtenie, amely beleillik egy új, ökologikus civilizációba.
Igaz ugyanakkor az is, hogy így a rendszer nyújtotta biztos megélhetésünket kellene bizonytalanra cserélni – legalábbis kezdetben –, továbbá elfogadni, hogy ezentúl jó eséllyel kevesebb pénzzel kell megelégednünk. Ez bizony nem csekély bátorságot igényel, különösen ha valaki nemcsak önmaga megélhetéséért felel.
Ám ezt a problémát nem kis mértékben enyhíti az a belátás, hogy egy új, ökologikus civilizáció egyik legfőbb jellemvonása a mértékletesség kellene legyen. A ma uralkodó, fogyasztói kultúra egyik életveszélyes tévhite, hogy életminőségünk egyszerűen az elfogyasztott anyagi javak és az igénybe vett szolgáltatások függvénye. Csakhogy kutatások hosszú sora bizonyítja, hogy igen alacsonyan találjuk a fogyasztásnak azt a szintjét, ami fölött az életünkkel való megelégedettségünk már sokkal inkább múlik más, nem kis részben lelki tényezőkön – leginkább azon, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a Másikkal: a többi emberrel, a többi élőlénnyel, illetve a Felettünkvalóval.
Azzal tehát, hogy tudatosan kiszabadulunk az anyagi javak és szolgáltatások hajszolásának rabságából, több időnk jut majd olyan tevékenységekre, amelyek révén életminőségünk – dacára az egyszerűbb életmódnak – nagy eséllyel javulni fog.
4. Kapcsolódj újra! – Fedezd föl a több mint emberi világot!
Mindnyájunk életének egyik legfőbb örömforrása (lehetne): gyönyörködni más élőlényekben, illetve a több mint emberi világ további csodáiban. Mindez fontos záloga testi-lelki egészségünknek is. Ám sokkal több ennél: életünk akkor válik teljessé és igazán emberivé, ha minél inkább megismerjük, megtapasztaljuk és megszeretjük mindazt, ami az ember alkotta világon túl található. A modern korban városokba zárkózva jórészt elhatároltuk magunkat ettől a világtól – most eljött az ideje az újrakapcsolódásnak. Mindez nem kis mértékben észlelésünk megváltoztatását is jelenti: például még nagyvárosok betondzsungelében is csodálatos élőlényeket fedezhetünk föl, ha kinyitjuk a szemünket erre.
5. Találj társakra! – Fedezd föl a közösségek erejét!
Az újrakapcsolódás embertársaink esetében is kiemelt fontosságú. Az ember alapállapota a közösségi lét. Az embercsoportok egyszemélyessé zsugorodása, a közösségek tömeges fölbomlása csupán az elmúlt két évszázad jelensége – nagyrészt a városias életmód futótűzszerű terjedésének folyománya.
Emiatt nem volna nehéz visszatalálnunk a helyi, emberek személyes kapcsolódásain alapuló közösségekhez (az aprófalvaktól a nagyvárosokig) – a közösségek újrafelfedezése, a társadalmi atomizáció jelentős enyhítése reális célkitűzés. A társak jobb kedvre derítenek bennünket, és növelik létbiztonságunkat. Nem utolsósorban pedig a közösségek egy új, ökologikus életmód megvalósítására adnak lehetőséget.
Találj hozzád hasonlóan gondolkodó társakat a lakóhelyeden! És hasonlóan fontos megtalálnunk azokat a társainkat is, akikkel szakmai közösségeket alkotva járhatjuk a cselekvő remény útját.
6. Cselekedj, segíts! – Faragd az új világ építőkockáit másokkal együtt!
Szükség van arra is, hogy egyéni szinten, illetve saját háztartásunkban megtegyük a magunkét például ökolábnyomunk csökkentése érdekében. Ugyanakkor rendszerszintű változásokra csak akkor van esély, ha közösségekbe, hálózatokba tömörülve együtt cselekszünk. Így ha már megtaláltad a társaidat, kezdjetek bele az új világ egy kis építőkockájának közös kifaragásába!
A közösségek ily módon egy új, ökologikus kultúra kristályosodási magvai lehetnek. Segíthetnek mások számára is választási lehetőséget teremteni és kínálni a jelenlegi, bolygónkat boldogtalanul fogyasztó kultúrával szemben. A közösségeknek kulcsszerepük lehet egy újfajta gondolkodásmód terjesztésében és egy új társadalmi-gazdasági berendezkedés kialakításában.
Mindezt három szinten is segíthetik a közösségek. Egyrészt azáltal, hogy közösségi szintű életmód-alternatívákat kínálnak. Másrészt a közösségek sugározhatnak befelé: segíthetnek abban, hogy tagjaik egyéni élete is ökologikusabbá váljon – például információk, tapasztalatok megosztásával egymás között. Harmadrészt pedig sugározhatnak kifelé is: részt vállalva a közügyekből segíthetnek ökologikusabb irányba terelni az adott településen élő embereket, továbbá az önkormányzatot és a helyi gazdaság szereplőit is.
7. Szólj bele! – Társaiddal együtt tedd valódivá a demokráciát!
Az új, ökologikus civilizáció csak akkor fog megvalósulni, ha jelentősen mérsékeljük a mai hatalmi koncentrációt – legyen szó akár politikai, akár gazdasági hatalomról. Vagyis aktív polgárokká kell válnunk, nem szabad hagynunk, hogy mások döntsenek a fejünk fölött olyan alapvető ügyekben, amelyekben mi magunk is érintettek vagyunk. Fontos, hogy hallassuk a hangunkat, illetve segítsük megteremteni a mainál helyibb és részvételibb demokrácia – azaz a valódi demokrácia – intézményi feltételeit. Ahogy az is, hogy juttassunk kormányzati pozíciókba olyanokat, akik önként hajlandók lemondani hatalmuk egy számottevő részéről!
Ha a fentiek alapján szívesen járnád ezt az utat, a cselekvő remény útját, akkor érezd magad bátran a Világeleje Közösség tagjának. Ez egy laza hálózat, formális tagsága nincs – célja az, hogy minél könnyebben terjedjen az új civilizáció építéséhez szükséges tudás, és minél több emberi kapcsolat formálódjon ennek érdekében. Ha te is szívesen hozzájárulnál a világelejéhez, de többre vágysz, mint ami ezen a honlapon megtalálható, vedd föl velünk a kapcsolatot, és beszéljünk arról, miként tudnánk segíteni egymást, és együtt a közös ügyet!
Ha pedig még egy kicsit is bizonytalan vagy abban, hogy ez-e a te utad, érdemes elolvasnod az alábbi, rövid szöveget arról, hogy kik is vagyunk mi. Amennyiben alapjaiban egyetértesz a leírtakkal, akkor helyed van neked, illetve kezdeményezésednek a Világeleje Közösségben. Érezd tehát bátran magadat a részének, nem kell ehhez senkitől engedélyt kérned. (A szöveg részlet a Világeleje Közösség szakmai koordinátora, Takács-Sánta András Világeleje című könyvéből.)
A cselekvő remény útja – összegzés
Mi vagyunk azok, akik gyógyítjuk és újjáépítjük a világot.
Nem az egyéni megoldásokat tartjuk a leginkább célravezetőnek – helyette közösségekbe, hálózatokba tömörülve, másokkal együtt cselekszünk. Nem akarjuk megmenteni a jelenlegi, életellenes civilizációt – helyette új alapokat rakunk le.
Bátran szembenézünk világunk problémáival – de őrizzük a reményt.
Nem hisszük el senkinek, hogy a jövőnk elkerülhetetlenül sötét lesz – azon dolgozunk, hogy minél kedvezőbb jövőforgatókönyvek váljanak valóra.
Nem a félelem vezérli a tetteinket – hanem a vágy az emberhez méltó életre.
Nem pusztán túlélni akarunk – a jó élet lehetőségeit keressük.
Nem tárgyak állnak világunk középpontjában – hanem más emberek és más élőlények, sokunknak pedig a Felettünkvaló is.
Amennyire csak lehet, távol tartjuk magunkat a pazarló civilizációtól – mértékletes életmódot folytatunk.
Nem vagyunk gyökértelenek – létezik egy olyan hely (de legalábbis keressük azt a helyet), amelyet az otthonunknak, lakóhelyünknek érzünk, és mindenáron védelmezünk, ám nem mások rovására.
Nem bízunk a hatalmasokban – helyette a saját kezünkbe akarjuk venni sorsunkat: a hatalom szétosztásáért, a demokrácia kiterjesztéséért küzdünk.
Nem másokra várunk, és nemcsak beszélünk – mi magunk is cselekszünk: faragjuk a saját építőkockáinkat az új világhoz.
Sokkal többen kellene legyünk, hogy ne haljon meg ez a csodálatos világ. Aki csak egy szikrányi hívást is érez magában, annak most alapvetően fontos volna közénk állnia – a gyógyítók és újjáépítők közösségeibe. A cselekvő remény közösségeibe.