A Montessori-pedagógia gyökere nagyon egyszerű: a gyerek kompetens, kíváncsi és képes arra, hogy saját fejlődési útját kövesse. Akkor, ha megfelelő környezetet teremtünk hozzá. Nem arról szól, hogy „fejlesszük” a gyereket, hanem arról, hogy előkészítsük a teret, ahol önállóan próbálhat, hibázhat és sikerélményt szerezhet. A Montessori-módszer ezért kevés tárgyat, természetes anyagokat, valós élethelyzeteket és megfigyelésen alapuló kísérést ajánl.
A szülő szerepe itt nem az irányítás, hanem az összekapcsolódó jelenlét: figyelni, mire érett a gyerek, és meghívni a világba, nem pedig „ráerőltetni”. A módszer csendesen, de határozottan támogatja a lassítást, a környezet tiszteletét és a mértékletességet – kevés, de minőségi inger, több természet, több kapcsolat. Ez az attitűd nemcsak a gyerek szabadságát tiszteli, hanem összhangban van az ökológiai szemlélettel is: kevesebb tárgy, több tapasztalat, több együttlét.