jóllét az anyagi javakon túl
A ma uralkodó, fogyasztói kultúra azt sulykolja belénk, hogy életminőségünk egyszerűen az elfogyasztott anyagi javak és az igénybe vett szolgáltatások függvénye. Minél több pénzt keresünk, minél többet fogyasztunk, annál jobban élünk. Életveszélyes tévhit ez, amelytől fontos volna mielőbb megszabadulnunk.
A XIX. századi amerikai író, Henry David Thoreau teljesen másképp vélekedett: „Egy ember annál gazdagabb, minél több dolgot tud nélkülözni.” – írta. A fogyasztói kultúrában értelmetlennek hat ez a mondat – ám még véletlenül sem az.
A fogyasztás visszafogása az egyén szintjén korántsem szükségszerűen fájdalmas és kínszenvedéssel teli. Sőt, alighanem megkönnyebbülést kellene éreznünk inkább, mivel fölszabadulunk a tárgyak rabsága alól. Ez a Thoreau-mondat egyik lehetséges értelmezése: nem hagyjuk, hogy a tárgyak határozzák meg az életünket, nem fogjuk azzal tölteni rövid földi létünk értékes perceinek többségét, hogy használjuk őket, vagy épp pénzt keresünk rájuk. Nem leszünk többé az eszközeink eszközei, nem használhatnak el bennünket. Így pedig életünk minősége javul.
Vagyoni helyett lelki gazdagodás
Természetesen jóllétünk egy bizonyos pontig függ a gazdaság által előállított javak és szolgáltatások fogyasztásától is: ha mondjuk az éhségtől szédelegve fekszünk le aludni, vagy ha nincs fedél a fejünk fölött télen, aligha leszünk elégedettek az életünkkel. Ám kutatások hosszú sora bizonyítja, hogy igen alacsonyan találjuk a fogyasztásnak azt a szintjét, ami fölött az életünkkel való megelégedettségünk már sokkal inkább múlik más, nem kis részben lelki tényezőkön – leginkább azon, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a Másikkal: a többi emberrel, a többi élőlénnyel, illetve a Felettünkvalóval. És ez a Thoreau-mondat egy másik lehetséges értelmezése: a gazdasági javak és szolgáltatások egy jó részének nélkülözése a lelki gazdagodás felé nyit teret számunkra.
A fentiek miatt akkor járunk a legjobban, ha önként egyszerűbb életmódra váltunk: kevesebb pénzt keresünk, kevesebbet költünk, a fölszabaduló időnket pedig a Másikhoz kapcsolódva, örömteli tevékenységekkel töltjük. Ezzel teszünk jót önmagunknak és másoknak egyaránt – ideértve más élőlényeket is. Forduljunk el tehát bátran az anyagiaktól, és forduljunk oda a Másikhoz! Hacsak nem élünk mélyszegénységben, nem érdemes félnünk anyagi fogyasztásunk csökkenésétől.
Ne szégyenkezzünk hát amiatt, ha kicsi a házunk, ha feslett a ruhánk, ha öreg az autónk (vagy épp nincs is autónk) – ellenkezőleg: bátran lehetünk büszkék minderre! Ez ugyanis egyrészt azt mutatja, hogy jobban kíméljük bolygónkat, mint sokan mások. Másrészt pedig – ha nem kényszerűen, hanem önkéntesen egyszerű életmódról van szó – arra is utalhat, hogy nem az anyagi gyarapodásra fordítjuk energiáink javát, hanem inkább arra, hogy emberi minőségünk javuljon.
Ugyanakkor fontos látnunk egyéni minimalizmusunk korlátjait is: az uralkodó társadalmi-gazdasági berendezkedés gyakran minden szándékunk dacára rákényszerít bennünket a pazarlásra. Elsődleges feladatunk ezért az, hogy hozzájáruljunk egy takarékos társadalmi rendszer fölépítéséhez. Egy új, ökologikus civilizáció legfőbb ismérve a mindent átszövő mértékletesség.
