Mentálhigiénés szakemberként az ökológiai válság gondjaira az ember saját magához, embertársaihoz, továbbá a természethez való kapcsolódásának fejlesztése révén keresek megfelelő válaszokat. Úgy vélem, a szükséges ökológiai fordulat nem pusztán tudományos, technológiai vagy politikai, hanem mindenekelőtt szemléleti és önismereti kérdés. Ahogyan a világra és önmagunkra tekintünk, s ahogyan itt felismerjük magunkat, az az életvitelünket is meghatározza.
Az egyéni és közösségi változás közös nyelvét keresem, ahol a természetes környezet nem elmosódó háttérként, vagy erőforrásként, hanem emberlétünk otthonaként jelenik meg. Úgy vélem, ebből a szemléletből táplálkozva a kultúra új mintázatai, az együttműködés új lehetőségei bontakoznak ki.
Fontos, hogy az ökológiai paradigmaváltás ne egy legyen a sok megoldandó ügyünk közül, hanem mint lelki és közösségi növekedés váljon az életformánkká.